Az Uniós és a nemzeti vámjogszabályokban foglalt, a vámraktárakra vonatkozó rendelkezések egységes alkalmazása, valamint hatékonyabb érvényesítése érdekében a vámraktárak üzemeltetésére vonatkozóan a NAV az alábbi útmutatót adta ki:
I. Általános szabályok
1. A vámraktározási eljárás szerint nem uniós áruk az erre az eljárásra a vámhatóságok által engedélyezett helyiségekben vagy bármilyen egyéb helyen vámfelügyelet alatt tárolhatók (vámraktár).
2. A vámraktár működtetését a vámhatóság engedélyezi, kivéve, ha a vámhatóság saját maga működteti a vámraktárt.
3. A vámraktárak főként a nem uniós áruk raktározásának célját szolgálják.
4. A raktározás időtartamára a vámraktárban raktározott nem uniós áruk mentesülnek a behozatali vámok kiszabása és a kereskedelem-politikai intézkedések alkalmazása alól. Ez a szabály azonban nem zárja ki azon kereskedelempolitikai intézkedések alkalmazását, amelyek az áru vámterületre történő beléptetéséhez fűződnek.
5. A vámraktárba betárolhatóak továbbá a jövedéki adóköteles nem uniós státuszú áruk is, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásától szóló mindenkor hatályos jogszabályi rendelkezésekben foglaltaknak megfelelően.
6. A nem uniós státuszú jövedéki adóköteles áruk vonatkozásában a vámraktárba történő betárolás esetén nem kell a betárolónak adóraktári engedéllyel rendelkeznie.
7. A Vámkódex alapján jogszabályok korlátozhatják, vagy kizárhatják az áruk vámraktározási eljárás alá vonását.
8. A vámraktározási eljárásban alkalmazott vámraktárak, illetve raktározási helyek gazdaságos hasznosítása érdekében bizonyos feltételek mellett az előzőekben megnevezett uniós áruktól eltérő áruk vámraktározási eljárás alá vonás nélkül a fent említett helyeken tárolhatók.
9. Ha erre gazdasági igény mutatkozik és amennyiben a vámfelügyeletet nem érinti hátrányosan, a vámhatóságok engedélyezhetik az áruk aktív feldolgozási vagy meghatározott célra történő felhasználási eljárás szerinti, vámraktárban való feldolgozását az említett eljárásokhoz előírt feltételektől függően. Az ilyen áruk nem tekinthetők úgy, hogy vámraktározási eljárás alatt állnak.
II. Raktártípusok
10. A raktározási létesítmények vámraktározási célú üzemeltetésére vonatkozó engedélyekben meg kell határozni, hogy az egyes engedélyek alapján a következők közül melyik típusba tartozó vámraktárak vehetők igénybe:
a) I. típusú közvámraktárak;
b) II. típusú közvámraktárak;
c) magánvámraktárak.
III. Engedély kérelem
11. A vámraktár engedélyezésére irányuló kérelmet a kérelmezőnek a vámraktárként jóváhagyandó hely vagy azon hely szerint kijelölt vámhatósághoz kell benyújtania, ahol a kérelmező főkönyvelését tartják.
12. Vámraktár engedélyezésére, amennyiben a számviteli nyilvántartás magában foglalja a raktárnyilvántartást is, a kérelmező számviteli nyilvántartásának helye szerint illetékes adó- és vámigazgatóság jogosult.
13. Ha a számviteli nyilvántartás a raktárnyilvántartást nem foglalja magában, vagy a kérelmező számviteli nyilvántartása nem Magyarországon található és a raktározás kizárólag Magyarországon történik, továbbá az egységes engedélyezés esete nem áll fenn, a vámraktár engedélyezésére a raktárnyilvántartás vezetésének helye szerint illetékes adó- és vámigazgatóság jogosult.
14. Ha egy engedélyben több telephelyet kívánnak vámraktárként engedélyeztetni, az illetékességet az összesített adatokat tartalmazó – de minden engedélyeztetni kívánt telephelyen hozzáférhető – központi nyilvántartás vezetésének helye szerint kell megállapítani.
IV. Biztosíték nyújtása
15. Vámraktári engedély megadásához teljes összegű biztosítékot kell nyújtani. A biztosíték összegét a kérelmező forgalmi adatai vagy üzleti terve alapján kell megállapítani, melynek mindenkor fedeznie kell a raktározás alatt álló áruk után, a szabad forgalomba kerülés esetén felszámítható vám, valamint egyéb terhek együttes összegét.
16. A Vámtörvény végrehajtási rendeletének értelmében a készletnyilvántartásnak tartalmaznia kell a vámraktározás vámeljárás alatt álló áruk után a vámraktározási vámeljárás alá vonás időpontjában érvényben lévő jogszabályok alapján fizetendő vámnak, valamint az egyéb terhek aktuális összegét, valamint a felhasznált, illetve felhasználható biztosíték összegét.
17. Amennyiben az engedélyes a garancia érvényességi idején belül nem intézkedik a garancia meghosszabbítása iránt, az engedélyező vámhatóság a garancia érvényességi idejének lejártát követően haladéktalanul intézkedik az engedély visszavonása iránt.
18. Vámbiztosíték nyújtás hiányában, amennyiben a gazdálkodó a felszólításban meghatározott időpontig kötelezettségének nem tesz eleget, az engedélyező, vagy felügyeletet ellátó adó- és vámigazgatóság intézkedik a szabad forgalomba kerülés esetén felszámítható vám és egyéb terhek együttes összegének hivatalból történő kiszabása iránt.
V. Raktárnyilvántartások
19. A raktárnyilvántartásokat a raktár üzemeltetője vezeti az engedélyező adó- és vámigazgatóság utasításai alapján. A raktárkészletről pontos adatokkal kell rendelkezniük olyan módon, hogy a vámhatóság a mindenkori raktárkészletet a nyilvántartás alapján ellenőrizni tudja.
20. A raktárnyilvántartásnak az FJA 178. cikkében foglaltatok túl a következő adatokat is tartalmaznia kell:
a) Alapvetően a »first in – first out« (fifo) elve alapján kell a kitárolásokat a mindenkor leghosszabb ideig tárolt árukkal szembeállítani az egyedileg nem azonosítható áruk esetén.
b) A tételes tárolás esetében a kitárolásokat alapvetően az érintett betárolásokkal kell szembeállítani.
c) Az elveszett vagy megsemmisült árumennyiségeket, hiányokat, többletmennyiségeket, valamint más eltéréseket a raktárkészlet-csökkenésként vagy növekedésként. A raktár üzemeltetőjét kötelezni kell arra, hogy ezeket az eseteket a felügyeletet ellátó adó- és vámigazgatóságnak azonnal jelentse.
21. Amennyiben az árukat közösen tárolják, akkor a raktárnyilvántartásban világosan látszódnia kell a teljes árukészlethez hozzáadott minden egyes részre a növekedési mennyiségnek, az ebbe – az üzemeltető választása alapján – beszámított mennyiségcsökkenésnek, valamint az egyes részek teljes árukészletben számított mindenkor meglévő készletének.
22. Az árumozgatásról és kezelésről szóló összes dokumentumot összegyűjtve és rendezve a raktárnyilvántartások mellett kell megőrizni. A bizonylatokat és a raktárnyilvántartásokat kölcsönös utalásokkal kell ellátni.
VI. A vámraktározásra vonatkozó jogszabályok
23. Jogi alapok:
a) az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendeletének (a továbbiakban: Vámkódex) 210. cikke, 211 cikke (1) bekezdése b) pontja és (2) bekezdése g) pontja, 220. cikke, 221 cikke b) pontja, 237. cikke (2)–(3) bekezdései, 240-242. cikkei;
b) az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. november 24-i 2447/2015/EU bizottsági rendelet (a továbbiakban: VA) 1. cikke 11. bekezdése, a 269. cikke (1) bekezdése, 349 cikke (1)–(2) bekezdései;
c) a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2015. július 28-i 2446/2015/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (a továbbiakban: FJA) 1. cikke 32-33. pontjai, 148. cikke (4) bekezdése e) pontja, 149. cikke (1) bekezdése, 150. cikke (2) bekezdése, 169. cikke (4) bekezdése, 177‒178. cikkei, 179. cikke (3)–(4) bekezdései, 201-203. cikkei;
d) az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2016. évi XIII. törvény 50. §-a, 78. §-a;
e) az uniós vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 11/2016. (IV. 29.) NGM rendelet (a továbbiakban: Vámtörvény végrehajtási rendelet) 43-50.§;
f) a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szerveinek hatásköréről és illetékességéről szóló 485/2015. (XII. 29.) Korm. rendelet 45. §-a.
